(Bocsi, de ketté kellett vennem a fejezetet, mert egyben nem engedte feltölteni.)

Anya

-1-

Az igazgatói irodában egy felettébb ideges páros ücsörgött. Albus Dumbledore áthatóan vizsgálta őket, majd hirtelen elmosolyodott.

– Nos, igen, ez elég nagy probléma. Bár úgy vélem, hogy ti megbirkóztok majd vele…

– Albus, nem gondolhatod komolyan, hogy így maradunk… összekötve?! – háborgott Perselus.

– Nos, ez csak az ikrektől függ…, már küldtem nekik baglyot, hamarosan meg is érkezik a válasz. Addig is beszéljünk arról az eshetőségről ha…

– Nincs ha, Albus! 

– Már ne is haragudj, fiam, de előre kell gondolkoznunk… - folytatta Dumbledore.

Lily megunta a két férfi vitatkozását és kezébe vette az irányítást.

– Na állj! Mégis mikor jön meg az a levél?

– Úgy vélem, talán egy óra… de lehet több.

– Akkor a következőt csináljuk. Mivel nagyjából öt perc múlva kezdődnek az óráink, én kénytelen leszek beülni Piton professzor mellé…

– Igen? És az óráival mi lesz? Már ha szabad megkérdeznem? – ellenkezett a férfi.

– Nézze, magából csak egy van, ellenben az SVK-ra itt van még Sirius is. Majd ő átveszi az alsósokat.

Dumbledore beleegyezően bólintott, majd egy pergament vett elő, amire pár sort írt.

– Fawkes, ha megkérhetlek, elvinnéd ezt a levelet Black professzornak?

A főnix trillázott egyet, majd az asztalhoz röppent, hogy fölvegye a levelet. Érdeklődve fordult Lily felé, pislogott párat, majd eltűnt.

– Ezt elintéztük. Talán mehetnétek is az órára… - sürgette őket az öreg.

Perselus morogva állt talpra, Lily pedig követte őt. Nem is szóltak egymáshoz egészen addig,  míg el nem érték a tantermet. A diákok értetlenül bámulták, ahogy a nő szintén besétál velük a terembe.

– Vajon mit keres itt?

– Nem tudom.

– Lehet,  csak ellenőriz… - suttogták egymásnak.

– Nyissák ki a könyvet a huszonkilencedik oldalon!  Ha tudnak olvasni, meg vannak mentve. Nem állok neki elmondani, hogy mit csináljanak. Mindenkinek van szeme, csinálja azt, amit a könyv mond…

A diákok pislogtak párat, majd munkához kezdtek. Lily szájtátva figyelte a férfit, és nem tudta megállni, hogy meg ne szólaljon, persze csak halkan.

– Már ne is haragudjon, professzor, de ha így bánik a diákokkal, azok minimum megutálják a tantárgyat.

– Az már az ő bajuk… - morogta a férfi.

– Nem gondolja, hogy jobb lenne, ha utálat helyett inkább szeretnék azt?

– Nézze, én se szólok bele, hogy hogyan tartsa az óráit, tehát maga se tegye – sziszegte a férfi.

– Jól van, de magára vessen… 

Fél óra múlva, amikor a diákok már javában nekiláttak a főzésnek, Lily nem bírta tovább az ücsörgést, és nekilátott körbejárni köztük. Perselus, bár észrevette, nem szólt semmit, nem akart veszekedni a diákok előtt. Az egyik hugrabugos kislány éppen egy jó marék békaszemet akart beletenni az üstbe, mikor a nő megállította.

– Alice, várj egy kicsit!  Nézd meg, mit ír a könyv.

A kislány meglepődött, de úgy tett, ahogy a nő mondta. Ahogy elolvasta azt a bekezdést, szája tátva maradt, majd visszanézett a nőre.

– Jaj, nem kell bele ennyi… - visszakozott a kislány.

– Igen, és mi lett volna, ha beleteszed?

A kislány nagyot nyelt.

– Felrobbant volna?

– Pontosan… legközelebb figyelj oda!  A bájitalkészítés legalább olyan odafigyelés igényel, mint az SVK – suttogta oda neki a nő.

– Értem, tanárnő…

A kislány folytatta a munkát, de ez a kis jelenet a többiekre is hatással volt. Meg kellett állapítaniuk, hogy bár társuk hibát követett el, mégsem hordták le a sárga földig. Piton erős késztetést érzett rá, hogy most azonnal porig alázza és leüvöltse a nő fejét azért, amiért beleavatkozott az Ő órájába. Lily ezt csinálta az első két óra alatt, majd a további háromban is. Odament, segített a diákoknak. Kijavította őket, és csodával határos módon, egyetlen üst sem robbant föl. Senki nem égette meg magát, és legfőképpen, senkinek nem lett értékelhetetlen a főzete. Perselus, mire elérkezett az ebédidő, már nem tudta eldönteni, hogy kiabáljon a nővel, vagy inkább faggatózzon, hogy hogyan érte el mindezt. Végül az éhség legyőzte őt, és szótlanul követte a nőt az étkezőbe. A diákok közt már elterjedt a pletyka, miszerint a bájitaltan órákon most nem csak Piton van bent, hanem az új tanárnő is. Így aztán mindenki alaposan megbámulta őket.

– Idióta kölykök… - morogta a férfi. 

– Szerintem csak kíváncsiak – jegyezte meg a nő.

Leültek ebédelni, és Piton ismét megmutatta a szokásos mogorva képét.

– Hogy van a válla, kedvesem? – kérdezte a javasasszony.

– Köszönöm, Poppy, már sokkal jobban – válaszolta Lily.

– Albus, van már hír azokról a nyavalyás ikrekről? – faggatózott a férfi.

– Nos, hírem éppenséggel van, de annak korántsem fogtok örülni… - kezdett bele az öreg.

– Ne játszadozz az idegeimen, vénember!  

– Perselus, fogja vissza magát! Elvégre az igazgatóval beszél, az ég szerelmére! – szidta össze Minerva. 

– Hagyja csak, kedves Minerva. Perselus, az ikrek azt üzenik, hogy leltárba van véve az összes ilyen karperec, és mindegyiknek megvan a jelszava is. A bökkenő csak az, hogy ezekből már több száz készült, így idő lesz, mire kiderítik melyik is az, amelyik rajtatok van. Mindenesetre valamelyikük a héten eljön, és megvizsgálja.

Piton szentségelt egyet, mire a mellette ülő McGalagony álla a padlón hevert.

– Na de kérem… - háborgott a nő.

– Elnézést kérek, McGalagony professzor, de Piton professzor bizonyára kicsit kikészült… kérem nézze el neki.

– Befejeznéd végre? – sziszegett oda a férfi.

– Ahogy gondolod… - vont vállat a nő, majd befejezte ebédje maradékát.

Mikor már mind a ketten végeztek, elindultak kifelé. Csakhogy a lépcsőknél döntés elé kényszerültek. 

– Maga mégis hová megy? – kérdezte a nőtől.

– Maga szerint? – azzal elindult a szobája felé, így Pitonnak követnie kellett. A nő szobájába belépve, Lily egyenesen a fürdő felé sétált.

– Hova készül? – értetlenkedett a férfi. – Én nem fogok itt maradni… ebben a szobában! – tiltakozott. 

– Nem is kell, de ha jól tudom, ma már nincs több órája, így gondoltam, felfrissítem magam, hogy később ezzel ne legyen baj. Most pedig, ha nem zavarja, elmennék lezuhanyozni…

Piton szóhoz sem jutott.

– Én nem megyek be oda! – vitatkozott a férfi, mire a nő elvigyorodott.

– Nem is kértem rá… - azzal besétált az ajtón, de a távolság így is túl nagynak bizonyult.

– Látja, nem fog menni…

– De menni fog, csak változtatunk a dolgon. A kád közelebb van, és maximum leül az ajtóban… 

– Én nem vagyok erre hajlandó! – vitatkozott a férfi a fürdő ajtajában állva, miközben a nő már megengedte a kádba a vizet. 

– Hajlandó vagy sem, én nem fogok Merlin tudja mennyi ideig víz nélkül maradni – fortyant föl a nő, majd Piton megdöbbenésére elkezdett levetkőzni. Először a csizmáját dobta le, majd az ingjét kezdte kigombolni.

– Mit csinál? – döbbent meg a férfi.

– Azt hittem ennyit azért tudsz… éppen vetkőzöm – nézett rá kacéran a férfira, majd kibújt a nadrágjából is, így már fehérneműben és harisnyában állt a férfi előtt, aki szájtátva figyelte őt.

Lily már kezdett aggódni, mert a másiknak látszólag esze ágában sem volt elfordulni, ezért megköszörülte torkát, mire a férfi kapcsolt és elfordult. Perselus úgy érezte, meggyullad. Ki kellett gombolnia a felöltője gombjait, hogy levegőhöz jusson. Hallotta, ahogy a nő belemerül a vízbe, majd halk csobogás nesze ütötte meg a fülét. Nagyot nyelt, és úgy döntött, inkább leül a padlóra, mert ezt így az ajtóban állva nem fogja bírni túl sokáig. Lily magában azért rimánkodott, hogy a fentiek ezt azért ne nézzék végig, ha lehet. Mikor összeszedte magát, Piton megszólalt:

– Mikor végzel? Kicsit siethetnél… - Lily felsóhajtott.

– Eldönthetnénk végre… - a férfi nem értette, hogy miről van szó. – Tegeződünk, vagy magázódunk?

– Hát…, tekintve, hogy össze leszünk zárva, talán maradhatnánk a tegeződésnél… - hozta föl a férfi.

– Igen, én is így látom jobbnak. Tegeződve még a veszekedések is könnyebben mennek – viccelődött a nő.

Perselus nem szólt semmit, csak nézett maga elé. Soha nem gondolta volna, hogy egy ilyen képtelen helyzetbe kerül. Mélázásából újabb csobogás zökkentette ki.

– Ó, a fenébe… - hallotta meg Lily bosszús hangját.

– Mi az, valami baj van? – kérdezte a férfi.

– Ahogy vesszük, nem hoztam be váltás fehérneműt… - morogta a nő. Piton arra lett figyelmes, hogy valaki fölé magasodik. – Kiengednél? – Piton zavarodottan fordult hátra és nézett végig a törölközőbe csavart nőn.

– Persze… - morogta, majd feltápászkodott és elindult a nő után.

Az egyik szekrény fiókját kihúzva a nő kutatni kezdett, majd kipakolt az ágyra. Piton elkerekedett szemekkel nézte, hogy mit művel. Lily, észrevéve a másik zavarát, elmosolyodott. 

– Csak nem hoztalak zavarba?

– Nem, pusztán meglep, hogy mennyire… szabadosan fogja föl a dolgokat – jegyezte meg Piton. 

– Fogom föl, Perselus, tegezz az ég szerelmére, hiszen megállapodtunk. Különben pedig miért szégyenkezzek? Láttál már melltartóban, sőt, az előbb még bugyiban is, azon felül törölközőben is… lassan már nem lesz mit takargatnom –

Piton inkább elfordult, hogy leplezze arcának vörösségét.  Komolyan, ha most egyedül lenne,minimum beállna a hidegzuhany alá. 

– Engem egy ilyen csekélységgel nem lehet zavarba hozni – vetette oda a férfi.

– Oh, bocsánat… - fölvette a vörös csipkés melltartót és a hozzá tartozó bugyit, majd meglengette a férfi szeme előtt. – Ha nem haragszol, megyek felöltözni… - azzal belibegett a fürdőbe.

Piton magában átkozta ezt a boszorkányt. Már előre sejtette, hogy pokoli pár napnak nézhet elébe.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.